Bár a hócipőm tele a politikusokkal és politikai pártokkal, mazochista módon meghallgattam Orbán Viktor beszédét. Kár volt. Szomorúan tapasztaltam, hogy az oly sokak által istenített népvezér ugyanúgy a nagy semmiről tart felolvasást, mint tavaly, vagy azelőtt. Azzal, amit mondott egyetértek: változás kell, erős kormány, tisztelet és megbecsülés az emberek felé. De ezt kitől várhatjuk? Létezik ma Magyarországon olyan párt, olyan politika, amelynek valóban ez a fontos? És kétségeim vannak a felől is, hogy az erős kormány valóban erőset, és nem nem diktatórikust jelent Orbán értelmezésében. Egyetértek, hogy munkahelyek kellenek, anyagi biztonság, és rendbe kell tenni az egészségügyet, az oktatást stb...De ezt Orbánnal és velem együtt tudjuk még néhány millióan. Csak a megoldást nem mindenki. A hogyant. És arra nézve még csak egy halvány utalást sem láttam, hallottam, hogy mindezt hogyan képzeli OV, hogyan gondolja a Fidesz. Szóval megint a nagy semmi, az üres lózungok, azok is papírról felolvasva. Arról már nem is beszélve, hogy ez a beszéd megint azokat a papokat juttatja eszembe, akik egy temetésen hatásvadász elemekkel hergelik az ott lévőket, aztán magukra hagyják őket a már amúgy is felkorbácsolt érzelmeikkel. Úgy látom, hogy bár lett volna lehetősége, Orbán semmit nem fejlődött az elmúlt években, sem retorikájában, sem politikájában, sem emberileg. Pedig változásra, megújulásra nem csak az országnak, neki és a pártjának is szüksége volna. Észre kellene venniük, hogy erre is "Itt az idő!".
http://www.origo.hu/itthon/valasztas2010/live/20100205-orban-viktor-evertekelo-2010-taps-es-futty.html
