Hurrá! Nem elég, hogy az utcákat elárasztották az óriásplakátok, megérkeztek a szórólapok is: itt Keszthely környékén Manningeré és Mohácsié. Mivel ránézésre a fideszes nyomtatvány volt a gusztább, hát azzal kezdtem. A színek szépek, a szöveg jól áttekinthető, egyszerű. Nekem bejön. Nem úgy az utolsó oldal, ahol, enyhén szólva is gusztustalan módon, egy Manninger Jenő nevére kitöltött ajánlószelvényen illusztrálják, mit is kell tennie a szegény, e téren tudatlan állampolgárnak. Az MSZP papírosát ezek után már nem is volt kedvem a kezembe venni, annál is inkább mert már ránézésre is gyászt, dekadenciát sugall (számomra legalábbis) a sötét, szerintem nagyon rosszul megválasztott színeivel. Mit mondjak: félig átrágtam rajta magam, többre nem futotta az erőmből. Egy laza csuklómozdulattal küldtem a másik után a kukába. Közben pedig arra gondoltam, milyen kár, hogy csak a szórólapokat tudjuk a saját, egyéni döntésünk alapján ilyen egyszerűen eltüntetni az életünkből.
